Üdv amióta hallottam a híres "Fanyűvő"-ről azóta szeretném felkutatni de eddig egyszersem sikerült :/ 

De tegnap kimentem a "Laposra" ugye én itt Csépán élek és ez egy kis erdő hát nemis kicsi ott sétálgattam háthogyha látom a Fanyűvőt de már esteledett így elhatároztam hogy haza megyek...De amikor sétáltam nagy neszt hallottam azthittem valamilyen fácán mert mindig ők csaptak be de nem mivel a búzásból egy alakot tekintettem meg nem ember volt kezei térdéig leértek és szürkés szőre volt vagy nemis tudom mivel alig láttam erre elfutott.Én meg úgy megilyedtem hogy árkon bokron menekültem haza otthon elmeséltem de senki nem hiszi el.

Figyelem ez a poszt a nyugalom megzavarására alkalmas!

Ez a lény keltette fel legjobban az érdeklődésemet róla olvastam elsőnek és amikor elolvastam azóta érdekelnek a természetfeletti lények  de tudjátok meg ez nagyon félelmetes történet 3 napig nemtudtam aludni:D.

A Figyelő története rémisztő mesének is beillik. Egy olyan lényről szól, amely bámulja, vizslatja az embereket, miközben alszanak, s ha felébrednek, megöli őket. Senki nem tudja igazán, hogy valóban létezik-e a lény, vagy csupán városi legenda az egész, esetleg egy szellemtörténet.

Mindenesetre 2003 nyarán az Egyesült Államok északkeleti részén egy furcsa, emberszerű lény vált a médiaérdeklődés középpontjává. Bár nem sok idő telt el azóta, a lénnyel kapcsolatos beszámolók, bizonyítékok, sorra eltűntek vagy megsemmisültek.

A szemtanúk ennek ellenére kitartanak a bizarr találkozásokról szóló történetek mellett. A legszélsőségesebb érzelmeket vonultatják fel, a mély félelemtől és kényelmetlen érzésektől kezdve... Bár a publikált feljegyzések csak egy ideig váltottak ki érdeklődést, az emlékek erősek maradtak az érintett embereknél, akik közül sokan, még ma is keresik a válaszokat.

2006-ra közel két tucat dokumentum gyűlt össze, és kiderült, hogy egészen a 12. századtól napjainkig kerültek elő feljegyzések hasonló élményekről, mégpedig négy kontinenst átívelve. A történetek többnyire minden esetben azonosak.

Íme, egy búcsúlevél 1964-ből:

„Mielőtt befejezem az életem, szükségesnek érzem leírni, miféle bűntudat vagy fájdalom vezetett erre a cselekedetre. Ezért senki más nem felelős, csakis Ő. Egyszer arra ébredtem, hogy érzem a jelenlétét… és egyszer, amikor megébredtem, láttam a teste körvonalait. Máskor arra ébredtem, hogy hallom a hangját és belenéztem a szemeibe. Nem tudok félelem nélkül elaludni amiatt, mire ébredek legközelebb. Nem akarok többé felébredni! Viszontlátásra!”

Találtak egy fadobozban két üres borítékot, amelyek meg voltak címezveWilliamnek és Rose-nak, és volt benne még egy boríték nélküli személyes levél:

„Drága Linniet! Imádkoztam érted. Ő a nevedet említette.”

Spanyol nyelvű naplóbejegyzés 1880-ból:

„Megtapasztaltam a legnagyobb borzalmat. Megtapasztaltam a legnagyobb borzalmat. Megtapasztaltam a legnagyobb borzalmat. Látom a szemeit, amikor becsukom a sajátom. Üregesek. Feketék. Nézett engem és szinte átdöfött a szemeivel. Nedves a keze. Nem fogok aludni. Hallom a hangját.”

Marine naplója 1691-ből:

„Eljött hozzám álmomban. Az ágyam lábánál éreztem. Mintha mindent elvett volna tőlem. Vissza kell mennünk Angliába. Nem szabad visszajönnünk, ez a Figyelő kérése.”

Egy szemtanú vallomása 2006-ból:Három évvel ezelőtt, éppen hazaértünk a családommal egy kirándulásból, miután a Niagara-vízeséshez utaztunk július 4-én. Mindannyian nagyon kimerültünk az egész napos utazástól és vezetéstől, ezért a férjemmel mielőbb nyugovóra tértünk a gyerekekkel. Aztán elkezdődött az éjszaka…

Körülbelül hajnali négykor zajra ébredtem. Először azt hittem, a férjem ment ki a mosdóba, de aztán rájöttem, hogy tévedtem, így óvatosan visszalopóztam az ágyba. Ő mégis felébredt. Bocsánatot kértem tőle, amiért felzavartam, ám amikor szembefordult velem, láttam, hogy levegőért kapkodott, és olyan gyorsan magához ölelte a lábait, hogy térdei lendületével majdnem kilökött az ágyból. Ezek után szorosan megragadott engem, de nem szólt egy szót sem.

Amikor szemem hozzászokott a sötéthez, már láttam, mi késztette erre a szokatlan viselkedésre. Az a valami az ágy végénél kuporgott, felénk nézett, és olyan volt, mint egy mezítelen ember, vagy valami nagy, csupasz kutyaféleség. Testhelyzete zavarba ejtő volt és rendellenes, mintha elütötte volna egy autó. Kit tudja miért, az én első reakcióm nem a rémület volt, inkább lesújtó állapota ragadta meg a figyelmemet. Akkor úgy gondoltam, talán a segítségünkre szorulna. A férjem eközben magzati pozíciót vett fel, és hol rám pillantott, hol visszanézett a lényre.

Ezek után, akár a villám, a teremtmény el kezdett futkosni az ágy széle körül. Gyorsan mászott ide-oda, majd fokozatosan lelassult a mozgása, és alig egy lábnyira a férjem arcától, megállt. Legalább fél percen át csend borult a szobára, a lény mozdulatlanul bámult a férjemre. Aztán kezét a párom térdére tette, majd kirohant a hálóból az előszobába, amely a gyerekek szobájához vezetett.

Üvöltve futottam a villanykapcsolóhoz, meg akartam állítani, még mielőtt bármi kárt tesz a gyerekeimben. Amikor a folyosóra értem, a hálószoba fényében jól láthattam, amint tőlem úgy húszlábnyira a földön, görnyedve guggol. Megfordult, rám nézett, az ábrázata csupa vér volt. Felojtottam a villanyt és megpillantottam a lányomat, Clarat.

Mialatt a férjemmel együtt a lányunkhoz szaladtunk, a lény lerohant a lépcsőn. Clara súlyosan megsérült, és csak egyszer tudott megszólalni, mielőtt meghalt: „Ő a Figyelő” – suttogta. Azon az éjszakán, amikor a lányunkkal a kórházba siettünk, a férjem a nagy idegesség hatására belevezette az autónkat egy tóba. Nem élte túl.

Mivel ez egy kisváros, a hírek gyorsan terjedtek. A rendőrök először segítőkészek voltak, és a helyi újság is egy csomó érdekességet közölt le, habár magát a konkrét történetet soha nem publikálták, és a helyi tévécsatorna sem foglalkozott vele.

A kisfiam és én, néhány hónapig a szüleim házához közel eső hotelben szálltunk meg. Miután úgy döntöttünk, hogy hazatérünk, el kezdtem keresni a válaszokat arra, ami velünk történt. Így találtam meg azt az embert, aki egy közeli városban élt, és hasonló élményei voltak. Felvettük a kapcsolatot, és megosztottuk a tapasztalatainkat egymással. Ő ismert két másik illetőt New Yorkból, akik szintén látták ezt a teremtményt, amit mi Figyelőnek hívunk.

Összefogtunk, és két kemény éven át megállás nélkül vadásztuk az Interneten az információkat, mire összejött egy adagra való hasonló történet és beszámoló, mely valószínűleg a Figyelő számlájára írható. Viszont egyikőnk sem talált olyan leírást, mely nyomon követhető az egész történelem folyamán.

Kutatásaink eredményeképp, az egyik újságban találtunk egy olyan írást, melyben egy kis utalást véltünk felfedezni a lénnyel kapcsolatban, de később nem írtak róla többé. Egy régi hajónaplóban pedig szó szerint megemlítik a Figyelőt. Bár nem írják le konkrétan mi történt a hajón, egyértelműen kiderül, hogy minden bajért a Figyelőt teszik felelőssé. Ez volt az utolsó bejegyzés a naplóba. Néha találkozni olyan esettel is, ahol a lény többször ellátogat ugyanahhoz a személyhez. Sok ember beszél róla, ahogyan a lányom is beszélt annak idején. Nem csoda, hogy ezek után meglátogatott minket, és szörnyű véget ért a találkozásunk.

Két héten át minden este az ágy mellé állítottam egy digitális kamerát, ami egész éjszaka felvételre volt állítva. Minden reggel, amikor felébredtem, visszanéztem a felvételeket, de csak a természetes zajokat, hangokat és saját mozgolódásomat örökítette meg. Aztán a második hét vége felé, amikor lefuttattam a felvételt, érdekes hangra figyeltem fel. Ez egy szokatlan, éles hang volt, mely a Figyelőre emlékeztetett. Annyit tudok róla, hogy már hallottam azelőtt ezt a hangot. Úgy érzem, mondott valamit a férjemnek, amikor olyan közel ült hozzá. Nem emlékeztem semmiféle hangra arról a szörnyű éjszakáról, de amikor meghallottam a felvételen, minden emlék visszaidéződött.

Hogy a lányomban miféle gondolatok játszódtak le akkor, csak találgathatom, mégis nagyon bánt. Nem láttam a Figyelőt, mióta tönkretette az életem, de tudom, hogy most is ott van a szobámban, amikor alszom. Tudom és félek, hogy egy éjszaka arra ébredek, hogy ott ül, és engem bámul.”

                                                                     1.elmélet
Tudni akar valamit valamit rólunk megismerni minket de miért?Talán egy földönkívüli tudós vagy csak érdekli egy új faj?Minden esetre az biztos,hogy áldozatait előtte mindig megfigyeli.Aztán mikor mindent megtudott életünkről a felépítésünk érdekli?Lehet senki sem tudja biztosan de figyel téged és sosem veszt szem elöl.

                                                                      2.elmélet
Rosszat akar lehet fel bosszantottuk őt lehet a környezett szennyezéssel.(öhöm környezet szennyezéssel mi ez valami elcseszett greenpeace reklám?De mindegy nem is szóltam szeretem a környezetet.)vagy valami más bosszantotta fel?Vagy csak élvezetből öl?De lehet,hogy mivel az agyunk teremtette és mi ezt várjuk el tőle ezért öl mert ez neki a kötelessége és csak betartja?Nem  tudjuk és nem is fogjuk megtudni mert ha valaki rájött az igazságra az már nincs köztünk.

                                                                       3.elmélet

védelmez nem akarja,hogy az ártatlan gyerekek ebben a romlott világban éljenek és elviszi őket egy másik idősíkra és megkímél egy sokkal fájdalmasabb haláltól.

                                Az én elméletem 

Nem is tudom én azt gondolom,hogy nem akarja,hogy tudjunk róla egyszerűen fél tőlünk és mielőtt minden ember rá vadászna.Megöli aki túl sokat tud,hogy az emberek ne vadásszanak rá mert pár emberrel még elbír de sokkal nem egyszerűen félti az életét.Ezért nem vadászik nagyon felnőttekre mert azok akár még le is győzhetik.

A Tatzelwurm egy állítólagos élőlény, amely az Alpok hegységeiben él. Nevét onnan kapta, hogy a beszámolók szerint elülső lábain hatalmas karmok vannak, s ezzel támad áldozataira. Másik gyakori elnevezése a Springwurm, ami ugróférget jelent, a lény másik jellegzetes tulajdonságára utalva.


Elnevezései

A lényt Franciaországtól Ausztriáig ismerni vélik, s a különböző területeken eltérő neveken emlegetik.

A leggyakoribbak:

• Tatzelwurm, azaz a "karmos féreg"
• Springwurm, "ugróféreg"
• Steinkatze, ami kövi macskát jelent, az állat macskaszerű fejére utalva
• Dazlwuam, a Tatzelwurm bajor irásmódot követő alakja
• Stollenwurm, utalva arra, hogy a szörny a sziklák repedéseiben él
• Praatzelwurm
• Bergstutzen
• Arassas, a francia Alpokban ezen a néven emlegetik


Kinézete

A legkorábbi észlelések a Tatzelwurmot kígyószerű lényként írják le, aminek csak mellső lábai vannak, de azokkal óriási ugrásokra képes. A két lábán lévő hatalmas karmokkal kapja el áldozatait. Ezen beszámolók a sárkányokkal rokonítják, s egyfajta "kicsi sárkányként" tekintenek rá. A feje sokak szerint a macskáéra hasonlít a leginkább.

Későbbi beszámolókban, mint zömök testű, kicsi lábakkal rendelkező lény jelenik meg, ami leginkább egy fatörzsre hasonlít. 50-200 centiméter hosszú, barlangokban és a sziklák repedéseiben él. Egyesek szerint mérget is képes kibocsátani, de általában mint félénk állat jelenik meg a történetekben.


Története 

Conrad Gessner a XVI. században már említést tesz róla könyvében. Egy 1836-ban kiadott vadászati kézikönyv is ír a szivar alakú, pikkelyes Tatzelwurmról. 1861-ben Friedrich von Tschundi ír a körülbelül 60 centi hosszú bányaféregről.

Az alpesi folklór egy mesebeli történettel is gazdagítja az ugróféreg legendáját: Eszerint egy kakas egy fekete tojást tojt egy tóba. A tojást a Nap melege költötte ki. A tojásból egy Tatzelwurm bújt elő, ami később sárkánnyá nőtt fel.


Észlelései

Az első feljegyzett megfigyelés Johann Jakob Scheuchzer, svájci természettudós 1723-as kiadású Intinera per Helvetiae (Utazások Helvéciában) című könyvében olvasható. 1711-ben egy Jean Tinner nevű svájci férfi a Frumsemberg-hegyen találkozott egy macskafejű, két méter hosszú, szürkésfekete kígyóval. Apjával együtt megölték az állatot. A történtek előtt a helybéliek gyakran panaszkodtak, hogy teheneik nem adnak tejet, de a kígyó halála után ez a probléma megszűnt.

Ugyanitt olvasható Andreas Roduner története, aki társaival együtt látta a lényt a Wangsberger-hegységben. Macskafejű, pikkelyes, hátán sörényt viselő szörnyként írták le, ami felegyenesedve ember nagyságú volt.

1779-ben egy ember szívrohamot kapott az állat láttán, majd pár napra rá meghalt. Itt már egy gyíkszerű lényként írnak róla.

1828-ban a svájci Solothurn kantonban egy kiszáradt mocsárban állítólag találtak egy Tatzelwurm tetemet. El akarták vinni, hogy egy professzor megvizsgálhassa, de útközben a varjak megették a tetemet. A csontváza ezután Heidelbergbe került, ahol nyoma veszett.

1908-ban az osztrák Murauban a lény egy parasztra támadt. A támadó egy négylábú kígyó volt.

1921-ben szintén egy osztrák településen, Raurisban látták. A 60 centiméteres állat a szemtanúk szerint hét és fél méteres magasságra ugrált fel a levegőben.

1924-ben egy 150 centiméter hosszú csontvázat talált két hegymászó. Pár évvel ezelőtt állítólag azon a helyen megöltek egy Tatzelwurmot. A csontvázat otthagyták, azóta senki sem látta.


Magyarázatok létezésére

Sokan, sokféle elmélettel álltak elő, hogy mit is láttak az emberek az Alpokban. A leggyakoribb magyarázat, hogy vidrát, kígyót, szalamandrát, vagy valamilyen gyíkfélét hittek a szörnynek. Európában azonban nemcsak az Alpokban tűntek fel hasonló furcsa állatok. A Pireneusokban, Spanyolországban és Olaszországban is látni vélték a szörnyet.


Emlékezete

A Tatzelwurm a századok alatt az alpesi folklór részévé vált. Ösvényeket, túrákat, hoteleket neveznek el róla. Németországban vízesés is viseli a nevét.

Az utóbbi évtizedekben nem látták az állatot. Pedig az Alpokat egyre több turista látogatja és így -elméletben- egyre nagyobb eséllyel kellene összefutni vele. Egyes kutatók nem vonják kétségbe, hogy létezhetett ilyen lény, de mára kihaltnak tartják. Azonban az is lehet, hogy a feljegyzések szerint a hegycsúcsok barlangjaiban élő Tatzelwurm megtanult elbújni az emberek elől, s esetleges újra felbukkanásával tesz arról, hogy története fennmaradjon.

Mongol halálféreg a mongolok rettegett és feltételezett szörnye

Bizonyos feltevések szerint a Góbi-sivatag perzselő homokja alatt ólálkodik egy lény, amitől a mongolok úgy félnek, hogy még a nevét sem merik kimondani. Ha mégis nevén nevezik, azt mondják: Allghoi khorkhoi, ami annyit tesz, hogy bélféreg, ugyanis ez a kövér, vörös s halálos kígyószerű szörnyeteg fölöttébb hasonlatos a tehén belső szerveihez. A hatalmas féreg, aminek hossza jóval meghaladja az egy métert is, szemvillanásnyi idő alatt képes gyilkolni. Hogy miként végez áldozataival, senki sem tudja. Vannak, akik úgy hiszik, hogy halálos méreganyagot bocsát ki magából, mások azt állítják, hogy elektromos áramütést mér a zsákmányra. Bárhogy is öl, Nyugaton általában a mongol halálféreg néven emlegetik. A mongol nomádok úgy hiszik, hogy hatalmas féreg valamilyen savas anyaggal pusztít, ami sárgás-rozsdás színűvé változtat mindent. A legendák szerint az állat úgy támad, hogy félig kiemelkedik a földből, felfújódik, míg szét nem robban, és a halálos méreg beborítja a szerencsétlen áldozatot. A méreg olyan veszedelmes, hogy az áldozat nyomban meghal.

Mivel 1990-ig Mongólia a szovjet érdekszférába tartozott, a Nyugat keveset tudott a halálféregről. Az utóbbi években a kutatóknak lehetősége nyílt arra, hogy a féreg létezését igazoló bizonyítékokat keressenek. Ivan Mackerle, a Loch Ness-i szörny rejtélyét kutatók egyik vezetője, mélyrehatóan tanulmányozta a vidéket, és sok mongol emberrel elbeszélgetett a féregről. Mivel rendkívül sokan számoltak be arról, hogy látták a férget, és számos különös haláleset történt, Mackerle végül arra végkövetkeztetésre jutott, hogy a halálféreg több puszta legendánál. A szakértők úgy vélekednek, hogy nem lehet igazi féreg, mert a Góbi sivatag túlzottan meleg vidék, semmilyen gyűrűsféreg nem élne meg ott. Az a vélemény is megfogalmazódott, hogy a titokzatos kreatúra esetleg egy szkink, de a szkinknek pikkelyes bőre és kis lába van, a szemtanúk, viszont egyértelműen azt állították, hogy a féregnek csupasz a teste és nincs lába. A legvalószínűbb magyarázatnak az tűnik, hogy valamiféle mérges kígyó okozta a haláleseteket. Bár a mongol embereknek mély meggyőződése, hogy a veszedelmes lény nem más, mint a halálféreg, több évi kutatómunka szükséges ahhoz, hogy a világ tudományos közössége számára is meggyőző bizonyítékok álljanak rendelkezésre.

Számos történet kering a Jersey-i ördög eredetéről, de ezek közül egy sem nyert bizonyítást. Az egyes történetek nagyon is különböznek abban, hogy a démon mikor és hol jelent meg, hogy milyen fizikai megjelenése, s hogy miként keletkezett, de akadnak bizonyos közös mozzanatok is. Ezek közül a legszámottevőbb, hogy a különböző beszámolókban mindig feltűnik a Leeds szó.

Az egyik legelterjedtebb legenda egy Leeds Pointban lakó bizonyos Mrs. Shrouds (név jelentése: szemfedők) alakjához kapcsolódik, aki többek füle hallatára azt mondta, ha még egyszer terhes lesz, azt kívánja, hogy gyermeke ördög legyen. Amikor aztán fia megszületett, visszahőkölt torz megjelenésétől és elrejtette a gyermeket a kíváncsi szemek elől. A történet szerint egy szép nap aztán a gyermek széttárta két karját , amelyek hirtelen denevérszárnnyá változtak és a nyitott ablakon kirepült a sötét éjszakába. Azóta se látta senki.

Egy másik történet szerint egy Leeds Point-i lány beleszerett egy angol katonába, és terhes lett. A katona rövidesen összetörte a lány szívért, mert csapattestével elhagyta a vidéket. A megesett lányt a közösség kiközösítette és megátkozta, ő pedig kilenc hónap múlva ördögnek adott életet.

Bár az ördög létezésének és születésének részleteit illetően megoszlanak a vélemények Leeds Pointban, az nem képezi vita tárgyát, hogy számosan látták.

A különös lényt az elmúlt 260 évben állítólag több, mint kétezren látták, amint tör-zúz-robol a New Jersey állambeli Pine Barrens körüli városkákban. Ennek következtében gyárakat és iskolákat kellett bezárni, s egész közösségek pusztultak el a félelmükben. Három jól elkülöníthető periódusban látták e vidéken az ördögöt: 1909. előtt, 1909. január 16-23. között, és 1909. után - ebben állítólagos tanúk valamennyien megegyeznek.

1909. előtt gyakran ismétlődnek meg a természetfeletti lénnyel való találkozások. Állítólag látta az ördögöt Jospeh Bonaparte (Napóleon fivére, Spanyolország akkori királya), valamint egy Stephen Decatour nevű sorhajókapitány is, aki hajója ágyújával rá is lőtt. A találat azonban a legcsekélyebb sérülést sem okozta.

1840-41-től több olyan beszámoló is fennmaradt, amely szerint a farmokon a haszonállatok között ismeretlen lény garázdálkodik, elpusztítva a jószágokat, és különös nyomokat hagyva hátra.

A század második felében egyre szaporodtak a hasonló esetek, mint több háziállat pusztult el a szokatlan ragadozó zsákmányaként. New York polgármestere látogatást tett a vidéken, és arról számolt be, hogy a lakosság rémületben él, sötétedés után senki sem mer kimenni az utcára.

Majd egy drámai eseményekben gazdag hét leforgása alatt történt a legtöbb jelenés arról, hogy hányszor látták a démont, 1909. január 16. és 23. között állítólag, több mint ezren, nyomai pedig mindenfelé föllelhetőek voltak Dél-Jerseyben és Philadelphiában. A beszámolók alig-alig tértek el egymástól, ezzel szemben megegyeztek abban, hogy a lény tud repülni, hátborzongató, túlvilági sikolyokat hallat és különös lenyomatokat hagy a hóban. A vadászok tanácstalanul álltak a lábnyomok előtt, hasonlókkal még sohasem találkoztak, és megrökönyödve látták, hogy a nyomok a háztetőkön át a fák tetejére vezetnek. A lény befogására tett kísérletek sorra meghiúsultak, mivel a kutyák nem voltak hajlandóak odamenni a nyomokhoz.

A leghosszabb ideig aztán Gloucesterben, egy bizonyos Evans házaspár háza környékén figyelték meg az ördögi lényt. A házaspár mintegy 10 percig látta egyfolytában, és később úgy írta le, hogy fejformája skót juhászkutyáéra hasonlít, a pofája viszont lóéra. Magassága körülbelül egy méter, nyaka hosszú, szárnyai fesztávolsága igen nagy. Hátsó lábain járva sétált, ezek a darumadár lábaira hasonították, ám patában végződtek. A többi beszámoló is hasonlóan különös hibridként jellemezte a titokzatos állatot, amely madár ugyan, de izzó szeme és lófeje van.

Általános rémületet keltett a közösség minden tagjában, és tág teret nyitott mindenféle spekulációnak. Többször is megkísérelték, hogy befogják, vagy elpusztítsák a szörnyeteget, de mindig sikerült elmenekülnie.

1909. után is vannak feljegyzések a létezéséről, de már sokkal hézagosabbak. Ez részben talán annak tudható be, hogy a társadalom cinikusabbá vált, az emberek már tartózkodnak attól, hogy félelmeikről szóló történeket megosszák másokkal attól tartva, hogy nevetségessé válnak.

Claytonban látták, amint sértetlenül átmászott egy elektromos kerítésen. Atlantic city-ből aztán hír érkezett, hogy egy műszerész lelőtte az ördögöt, és látta amint az erdőbe zuhant. A holttestét nem találták. A lény rejtőzködni próbált, és minden olyan embert megtámadt, akire csak rálelt. Támadásait Philadelphiában és Pennsylvaniában folytatta. Végül a New Jersey-i Collingswoodban sikerült elűzni véglegesen, miután az ördög sikeresen megölt egy kutyát, és a kihívott fegyveres erők sortűzzel kedveskedtek neki. Ezután nem látta már senki, a New Jersey ördögből legenda lett. A New Devils jéghokicsapat is e legenda tiszteletére választotta meg nevét.

Elméletek tucatjai próbálkoztak a jelenség magyarázatával. Van, amely szerint az állat egy patáslábú kacsa. Ennek azonban ellentmond a többi beszámoló a lény méretére vonatkozóan. Mások szerint a homoki daru, amely már hosszú idő óta nem fordult elő azon a vidéken. Bár az állat méretére és magatartására vonatkozóan a megfigyelések javarészt megegyeztek abban, hogy démoni lényről van szó, ez nem magyarázat arra, hogy voltaképpen micsoda is igazában, és miért ragadja el a háziállatokat.

Egyes feltevések szerinte esetleg egy jura időszakbeli maradvány lehet, például egy pterodaktilusz, amely valami módon a föld alatt vagy valamiféle barlangban képes volt évmilliókon át fennmaradni. Ha ennek - meglehetősen kétes - elvi lehetőséget fenntartjuk is, a szemtanúk leírása nem emlékeztet egyetlen jura időszakbeli dinoszauruszra sem.

Az ennél sokkal babonásabb feltételezés szerint a lényeg a Gonosz megtestesülése, valamilyen várható konfliktus baljós előhírnöke. A szemtanúk beszámolóinak több időpontja ezt az elméletet látszik leginkább támogatni, minthogy a démont látni vélték a polgárháború, a spanyol-amerikai háború, az első és a második világháború, nemkülönben a vietnami háború előtt is.

Bárhonnan származzon is, és bármi oknál fogva jelenjék is meg ez a rosszindulatú lény, úgy tűnik, létezése igencsak kérdéses. Ugyanakkor az a körülmény, hogy gyakran és hosszú ideig látták megbízhatónak számító szemtanúk, kizárja annak lehetőségét, hogy csupán mitikus lényről legyen szó, de azt is, hogy a feltűnését szemfényvesztéssel idézték elő.

1951-ben a New Jersey-i Gibbstownban ismét látták, ahogy az utcákat szelte, és közben visongott. 1991-ben egy Edison-i pizza futár látott munka közben, éjjel egy fehér, lószerű állatot. A legújabb beszámoló 2002-ből való, mikor egy nő megpillantott egy hatalmas, denevérszárnyú lényt, mely a háza felett repült.

Egyes ufológusok szerint a Jersey ördög egy, a Chupacabrához és Molyemberhez hasonló, genetikailag mesterségesen létrehozott mutáns. Igaz, a Chupacabra és Molyember kísérletektől eltérően az ördög nem az USA kormányával való összefogás eredménye, hiszen az ufológia történelme szerint csak a Roswell-i incidens után kerültek kapcsolatba idegenekkel.

Másik lehetőségnek itt van még a démonok kérdése. Nem is új keletű az az elmélet, miszerint a Jersey ördög a túlvilág küldött. A 19. században már feledésbe merültek olyan régi hóbortok mint az ördögimádás és a fekete mágia. Azokban az időkben elég kevés ember gyakorolta a sátánista-vallást. Leghíresebb gyakorlója Aleister Crowley a Londoni Arany Hajnal Társaság tagja volt. Ám ez a társaság is csupán a szexuális ördög-vallást művelte, így nem valószínű, hogy akkoriban hívták volna életre. Ám első megjelenése 1859-re tehető, ekkorra már hanyatlani kezdett a valódi ördögimádás és a boszorkányság, előtérbe kerültek a modern, reformálódott sátánista vallások. Így nyilvánvalóan nem megidézett démonról van szó.

Mindkét lehetőséget a mitológiában kell keresni. A szárnyas ló, vagyis a Pegazus az egyik jelölt, hiszen az ördögöt úgy írták le, mint egy lófejű, szárnyas lényt. Ez így egybeesik a Pegazussal, főleg ha figyelembe vesszük a pizza futár beszámolóját is 1991-ből, mikor is egy fehér, lószerű állatot látott munka közben. Ám hiába minden hasonlóság, a fizika és biológia minden törvénye ellentmond a szárnyas lovak létezésének.

A másik megemlítendő mitológiai lény a Sárkány. Bár elsőre úgy tűnhet, semmi hasonlóság sincs a két lény közt, ez teljes egészében nem igaz. Sőt! Ha figyelembe vesszük, hogy a leírások szerint hüllőkéhez hasonló farka van, és egyesek szerint pikkelyek borítják testét, valamint, hogy hosszú nyaka van, és hogy szárnyakkal repült, ha mindezt összevetjük a hosszúnyakú, kígyótestű sárkányokkal, akkor már nemhogy lehetséges, de szinte bizonyos, hogy a Jersey ördög egy sárkány. Az, hogy tüzet okád, már csak hab a tortán.

New Jersey-ben ma is folytatódnak a találgatások, hogy vajon milyen körülmények között tűnik fel majd legközelebb.Az én véleményem:Vagy egy hibrid faj vagy egy őskori ragadozó vagy tényleg egy sárkány:/ döntsétek el ti!

Na ez elég hihetetlen lény alig találtam róla valami normális dokumentumot vagy észlelést de amit találtam leírom nektek:Egy újabb U.S.A. legenda. Egy kriptid, mely majd egy évig pokollá tette a Nyugat-Virginiai Charleston és Point Pleasant lakóinak életét.
A jelenség 1966 Novemberétől következő év Decemberéig tartott.
A legtöbb leírás szerint egy fej (valószínűbb, hogy inkább csak nyak) nélküli, szárnyas lényről van szó, hatalmas vörös szempárral.
A lénnyel való első találkozás 1966. November 12-én történt. A Nyugat-Virginiai Clendenini temetőben öt sírásó munka közben látta a Molyembert. Állításuk szerint egy vörös szemű, szárnyas ember volt, aki a fák közül jött elő, és elrepült a fejük felett.
November 15-én két fiatal Point Pleasanti házaspár, Roger és Linda Scarberry, valamint Steve és Mary Mallette esti autózásra indultak Scarberryék kocsijával.
Útjuk során beléptek a Nyugat-Virginiai Fegyvergyár területére, ami a második világháború idején TNT gyárként funkcionált.
A létesítmény hét kilométerrel Point Pleasant mellett található, a 10 km2 területű McClintic erdőség területén.
A gyár mellett álló régi generátor mellett parkoltak le, az árnyékok közt ugyanis felfigyeltek egy vörös szempárra.
Amit találtak, az valósággal sokkolta őket. Roger Scarberry leírása alapján a lény úgy nézett ki, mint egy ember, de sokkal nagyobb volt, körülbelül hat és fél láb magas, és hatalmas szárnyai voltak a hátán. A Molyember végigüldözte őket a 62-es főúton.
A Mason megyei Millard Halstead képviselőhöz hajtottak. Halstead ismerte a párokat, nem kételkedett szavahihetőségükben. Kérésükre visszament velük a TNT gyárhoz, ám nem találta nyomát a szörnynek.
A következő éjjel, November 16-án Mr. És Mrs. Raymond Wamsley Mrs. Marcella Bennett és Teena nevű lánya társaságában barátaikhoz, Mr. És Mrs. Ralph Thomashoz utaztak, akik a TNT gyár közelében laktak.
Mivel nem találták otthon Thomasékat visszafordultak a kocsihoz. Az autó mögött egy furcsa alak feküdt. Szürke, szőrös teste volt, és vörös szemei. Wamsley felesége felhívta a rendőrséget is.
November 24-én négy ember látta a Molyembert a TNT gyár közelében repkedni. Másnap reggel, 25-én Thomas Ury a 62-es fűúton vezetett egyedül, északra a TNT gyártól, mikor is egy szárnyas alakot látott repülni.
November 26-án Mrs. Ruth Foster, a Nyugat-Virginiai Charlestonból látta a lényt, ami a pázsiton álldogált. Másnap reggel Mansonban kergetett meg egy fiatal nőt, éjjel pedig St. Albansban két gyermeket
Legközelebb 67. Január 11-én tűnt fel ismét.
Néhányan látni vélték a Silver Bridge híd összeomlásánál is, és a helyi legenda szerint a Molyember felelős a katasztrófáért.
A híd 1967. December 15-én omlott az Ohio folyóba, 46 ember halálát okozva.
Egyes emberek állítják, hogy kapcsolatba kerülte a Molyemberrel, és az megjósolta a közelgő katasztrófát, ám kétséges a szavahihetőségük.
Az ezekhez hasonló beszámolók miatt aztán megindult az emberek fantáziája, sokan ufókról, idegenekről, és fekete öltönyös emberekről kezdtek beszélni. A parapszichológusok, és ufó hívők meggyőződése, hogy a Molyember egy földönkívüli eredetű lény, aki megjósolja a jövőt.
A kriptozoológusok egyhangú véleménye szerint viszont valószínűbb, hogy egy eddig ismeretlen madárfajról lehet szó, talán az indián mitológiákból ismert viharmadár egy képviselője.Az én véleményem:Az hogy lehet valamiféle hibrid vagy tényleg egy ősmadár és a szemtanúk csak megijedtek és beképzelték.

A vérfarkas olyan emberi lény aki valamilyen átok folytán átalakul így hagyva maga mögött az emberi józanságát. A farkas ember történeteket szinte minden országban megtaláljuk ahol írott történelem van, ám olyan helyeken ahol nem élnek farkasok is van hozzájuk hasonló történet. (Brazíliában jaguárember, Japánban rókaember)

A mondák szerint a vérfarkasok megkülönböztető jelzést "hordanak" magukon mind farkas mind emberi alakjukban mint például az összenőtt szemöldök, imbolygó járás. Egy orosz babona szerint a vérfarkasoknak emberi alakjukban sörte nő a nyelvük alatt.Mondák szerint a farkasember nem sokban különbözik az igazi farkastól csak nincsen farka, emberi szeme van és néha emberi hanggal is bír. Vissza alakulások után visszahúzódónak és gyengének tartják.A középkorban elterjedt mondás volt hogy a vérfarkas megeszik a frissen eltemetett holttesteket.A szerb mondák vulkodlakjai évente összegyűlnek egy téli éjszakán, ahol közösen egy rituálé keretésben leveti farkasbundájukat és a fákra akasztják, majd kölcsönösen elégetik egymás bundáját, ezzel szabadítva meg társukat az átoktól. A haiti mondák szerinti jé-rouge-ok az éjszaka közepén felriasztják a gyermekes anyákat és elkérik gyermeküket, melyre a félig kába nők néha igent mondanak. ....

Hogy hogyan is válhat valaki vérfarkassá? Ennek az évszázadok során rengeteg módját írták le. A legegyszerűbb ha az ember meztelenre vetkőzik és egy farkas bundából készült övet csavar a dereka köré, máshol a farkas egész bundáját említik. Valahol az egész testet kell mágikus kenőcsökkel bekenni. Esővizet inni egy állat lábnyomából, ezt is hatásos módszernek tartották. 
Gyenge pontjaiknak a a 19. századtól az ezüstöt tartják. Nem hatnak rájuk a vallási ereklyék mint a szentelt víz. Néhány monda szerint a rozs és a fagyöngy távol tartja őket.
Gyógymódok. Európában 3 módszert tartottak számon mint például az ördögűzést vagy sebészeti módot. Dániában úgy tartották hogy meggyógyul az áldozat ha jól leszidják.
A magyar néphitben úgy tartják hogy egyes pásztorok képesek önszántukból átalakulni.
Az átalakulás képessége már csecsemő korban kialakulhat a bába felelőtlensége miatt.
Nem sok konkrétum van erről a mítoszról, fölleg napjainkban. 

Sokak szerint a Wendigo egy horror író, Algernon Blackwood által kitalált lény, azonban nagyon is van valóságalapja. Számos legenda kering a titokzatos lényről, ami Amerika északi erdeiben él, főleg Minnesota-ban. Az évtizedek alatt rengeteg bejelentés érkezett vadászoktól, túrázóktól.

Az egyik történet szerint csak akkor lehet látni, ha szemben áll az emberrel, mivel annyira vékony, hogy oldalról szinte észrevehetetlen. Étvágya csillapíthatatlan, az odatévedő embereket - kivéve ha sikerül elmenekülnie -  nyersen, kannibál módjára falja fel. Az eltűnt személyek hozzátartozói, barátai, szomszédai mindd úgy vélik, hogy a Wendigo áldozatai lettek.

Az amerikai indiánok több évtized alatt sajátos történetet alakítottak ki a Wendigóról. Az inuit indiánok különböző nevekkel illetik, többek között Wendigo, Witigo, Witiko és Wee-Tee-Go, de jelentésében mindegyik ugyanaz: "A gonosz lélek, aki felfalja az emberiséget."1860 körül egy német felfedező, "Kannibál"-ra fordította a Wendigo-t.

Az amerikai indián legenda szerint a Wendigo egy 15 láb magas szellem, egykor egy emberi lény volt, aki vamilyen mágia hatására vált szörnyeteggé. Egyik variáció szerint ragyogó szemei, hosszú, sárga agyarai vannak hosszú nyelvvel. Másik variációban sárga, sápadt, aszott bőr, csapzott hajjal. Rémisztően vékony alakjának az állandó éhség az oka.

A tudományos megállapítás szerint a Wendigo egy olyan ember lehetett, aki az erdőben eltévedve, elszigetelve a világtól kannibállá válik a túlélés érdekében. A tudósok viszont meg vannak győződve arról, hogy a Wendigo csak egy legenda.

A telepesek úgy vélték, hogy a halál hírnőke, vagyis ha megjelenik, akkor valaki meghal a közeljövőben. Ezt arra alapozták, hogy minden alkalommal amikor megjelent, nemsokára meghalt valaki. Ezek a halálesetek Észak-Minnesota-i Rosesu településen történtek az 1800-as évektől, 1920-as évekig.

Az egyik leghíresebb Wendigo vadász a Cree indián, Jack Fiddler, aki azt állította, hogy 14 lényt ölt meg, és 1907 októberében fiával Joseph-el, megpróbált megölni egy Cree indián nőt, azt állítva, hogy már Wendigo hatalmába került. A két indián bűnösnek vallotta magát, viszont a védelem szerint a nő veszélyes volt, aki több tagot meggyilkolt a Cree törzsből.

Való igaz, hogy nem bizonyították még 100%-osan a létezését, viszont a legendák valahogy megszülettek.

Na most leírom saját tapasztalataimat hogy mik történtek velem elég hihetetlen dolgok de próbáljátok elhinni ez halál komoly nem kamu.

Kezdem is nemtudom már melyik hónapba de tudom hány órakor olyan 20:8 kor lehetett mert épphogy csak elkezdődött a Pankráció (Nagyon szeretem tudom hogy kamu de nagyon élvezetesek a harcok)Na de nemis erre akarok kilyukadni hanem ami ezután történt a bejárati ajtó bevolt zárva de egy akkora hatalmas ajtó csapódás vagy nyikorgás vagy olyan minthogyha egy csomó edény egyszerre leesett volna leírhatatlan hatalmas hang volt nemtudom mi lehetett az de azóta sincs ilyen.

2.Eset

Eztis ti döntitek el ha hiszitek ha nem de én tudom hogy láttam sőt most az egész falu láthatta hisz ez a falunapon történt este volt amikor már az összes tüzijátékot is fellőtték akkor az égen egy hatalmas nagy vörös gömb szált nem felfelé hanem jobbra ballra is szált sőtt még leis Lampion nem lehetett hisz az csak úgy nem tűnik el ja és ammerről jött onnan ki eresztene fel lampiont hiszen ott egy kiba**ott puszta van szóval nemhiszem hogy valaki csak úgy jajj dejó eleresztek itt egy lampiont.

3.Eset ezis ufós szóval ugyan az eldönthetitek mondhatjátok hogy kamu de nem az vihar volt csak nem a mi falunkban hanem csongrád környékén m1 mamámék előtt lakunk és onnan egy vöröses fény szált fel megint ugyanaz ami a falunapon.

4.Este ugyanaz az Ufo szállt fel de most mamámék és a szomszédom is látta jópár hétig ez volt egy vöröses fény ment egy pár métert eltűnt. Vagy 1hónapig ez volt de mára már semmi hiába nézem az eget semmi:/ de nemis akarok hogy visszajöjjön mert ez annyira mély nyomot hagyott bennem hogy szerintem ezt nemfogom egykönnyen elfelejteni.Szal Csépan kb 1 hónapig elég nagy ufo akitivitás volt.Videót képet nemtudok mutatni azért mer nemvolt senkinek az eszébe hogy most fényképezni kell de a neten találtam hasonló képet amilyen hajót én láttam:kb ilyen volt. Ennyi lenne az én kis sztorim.

Üdv akinek van valamilyen jó sztorija amit látott lényt vagy valami furcsa jelenséget nyugodtan ossza meg és irja erre az email címre:cryptozology@gmail.hu. Ja igen és hogyha azt akarod hogy kíirjam az oldalra akkor nyugodtan azt írd le. Előre is köszönöm :)

A nagy híres hószörny a Yeti! Erről bizony írni kell.

Állítások szerint a Himalájában élő főemlős szerű élőlény. Neve a tibeti yeh-teh-ből alakult ki aminek a jelentése: kicsi, emberszerű állat.
Sok nyom maradt a jeti után mint fészkek, lábnyomok. Egyesek arra következtetnek hogy egy ismeretlen főemlős vagy egy medvefajta lehet.
Az oxfordi Brook Egyetem kutatói megvizsgáltak az egy jeti állítólagos élőhelyén található szőrszálat és egyetlen ismert fajhoz sem tudták csatolni a vizsgálat eredményeit.A Himalájában élők évszázadok óta ismerhetik ezt a lényt. 1832-ben B. H. Hodgs beszámolt egy lehetséges jeti észlelésről mikor is Nepálban utazott a benszülött kísérői egy magas két lábon járó lényt láttak akinek hosszú szőre volt és félelmében elmenekült. Hodgs nem látta a lényt de azt hitte csak egy orángután volt.
1889-ben egy britt tiszt lábnyomokat talált a hóban India területén egy hegyen. 
1913-ban Kínai vadászok arról számoltak be hogy megsebesítettek és elfogtak egy ember szerű lényt. Állítólag 5 hónapig tartották fogva míg végül elpusztult. Elmondások szerint a lény rendkívüli erővel bír, majom szerű arca van és hosszú szőre.

Howard-Bury brit hegymászó 1921-ben a Mount Everest mászása közben furcsa alakokat vett észre a havas tájon, mire odaértek az alakok eltűntek de hatalmas lábnyomokat hagytak hátra. 
Alan Cameron szintén a Mount Everest mászása közben(1923) néhány hatalmas sötét alakot pillantott meg a távolban egymás mögött menetelve. Pár nap múlva oda érve megdöbbentő felvételeket készítettek a helyszínről és a különös nyomokról.Sir Edmund Hillary megpróbálta kideríteni ennek a történetnek a végét és kutatásba kezdett a Himaláján. Talált egy hatalmas koponya csontot és néhány nagy lábnyomot.

Lehetséges egy eddig ismeretlen főemlős létezése aki teljesen alkalmazkodott a Himalája vagy a Mount Everest kegyetlen időjárásához? Vagy esetleg van aki hobbiból ilyen lábnyomokat gyárt és félrevezet mindenkit? De akkor honnan az azonosítatlan szőrszál?

Véleményem szerint:Elképzelhető hogy él hisz nagyon nagy hóban egy lényt nagyon nehéz megtalálni méghogyha hatalmas is akkor is.

Na ez egy jó kis magyar legenda írni nemtudok róla hisz nem szeretnék lopni a kriptid.blog.hu-ról vagy a kriptozoologia.blogspot.hu-ról De ha van valami sztoritok nyugodtan megírhatjátok erre az email címre:cryptozology@gmail.hu

Na ezis már régóta terjengő sztori.Ezért is írok pár sort.Ez is a wikipédiáról való.

A sellők avagy hableányok mitológiai lények. Olyan leányok, akiknek a teste halfarokban végződik. A félig ember, félig hal testű lény sok nép folklórjában fellelhető, a Közel-Kelet, Európa, Ázsia és Afrika népei között. Az első történet az ókori Asszír Birodalomból maradt fenn, melyben Asratum istennő sellővé változtatta magát szégyenében, amiért megölte szerelmét. Az ókori görögök sellői a vízi nimfák közé tartoznak a naiaszokkal és néreiszekkelegyütt, ők a tengerek nimfái, Tritón leányai. A sellőket gyakran hozták kapcsolatba olyan természeti jelenségekkel, mint az áradás és a vihar, vagy tették őket felelőssé hajótörésekért és elsüllyedésükért. Más tradíciókban (vagy néha ugyanazon a tradíción belül) jóindulatú, jótékony teremtmények, akik megáldják az embereket, vagy szerelembe esnek velük.

Néha a sellőket a szirénekkel is rokonítják, ez a feltételezés azonban téves, mert a szirének nem sellők, hanem madártestű asszonyok. A mai világ felfogása szerint ilyen lények nem léteznek, de az ókorban több hajós is látni vélte őket. Ezeket gyakran úgy magyarázzák, hogy a gyakran ittas matrózok a lamantinokat és a fókákat képzelték sellőnek. Többek között Columbus is említette, hogy a Karib-szigetek felfedezése közben sellőket vélt látni az óceánban. Hasonló észlelések még a 20. és 21. században sem szűntek meg, ezek közül a leghíresebbek Kanadában, Izraelben és Zimbabwében történtek.

A sellők népszerű témának számítanak mind az irodalomban, mind a többi képzőművészetben is, például Hans Christian Andersen meséje, A kis hableány (1836) is egy sellőről szól. Több opera, film, festmény, szobor, sőt még képregény is készült róluk.Az én véleményem:Még sok sok mindent nemtud az emberiség elképzelhető hogy élnek sőt biztos hogy élnek hiszen az emberiség a tengerről oly keveset tud.

Hát ez a sztori khagyhatatlan a Loch Nessi szörnynek mindenhol ott kell lennie hisz már annyira híres ez a szörny a wikipédiáról találtam pár szót róla és id leis írom.

A róla szóló legenda már évszázadok óta kering, legelső ismert említése Szent Kolumba 565-ből származó legendájában történik, ahol a szent megment egy embert a szörnytől. Sok kritikus megkérdőjelezi a történet hihetőségét, mivel egy másik legendában ugyanez a szent a hangja erejével megöl egy vaddisznót.Az első újkori észlelés 1933. május 2-án történt, és valóságos médiaszenzációt keltett. Ugyanezen év augusztus 11-én újra látták.1934. április 19-én egy fénykép készült a szörnyről, amint hosszú nyaka és feje kiemelkedik a vízből. A fotóról később kiderült, hogy hamisítvány: a képet játékhajóra erősített idomok közeli fényképezésével készítették.

Egyesek szerint elképzelhető, hogy „Nessie” egy rég kihaltnak tartott dinoszauruszfajfennmaradt egyede, leginkább a plesiosaurusra hasonlít. Mivel azonban az állatok egyedei is öregednek és meghalnak, a fennmaradás csak egy teljes populáció, vagyis szaporodási közösség fennmaradása esetén lehetséges. Nehéz elképzelni, hogy egy sok példányból álló népesség fennmaradhasson és elrejtőzhessen egy ekkora tóban. Soha nem került elő egyetlen tetem sem. A Loch Ness nem elég nagy még egyetlen dinoszaurusz család tartósabb fennmaradásához sem, ezenkívül a tó földtörténeti szempontból túl új ehhez, és a történelem folyamán többször be is fagyott. A tó halállománya kicsiny, a vízben rengeteg lebegő szennyeződés van, ettől teljesen átlátszatlan, ezért alkalmatlan víz alatti vadászok életfenntartására. Több szemtanú leírása alapján a lény nem is hasonlít plezioszauruszra. További problémát okoz, hogy a tó vize mindössze 5 °C körüli, ami korábbi vélemények szerint túl hideg az ilyen állatfaj mindennapi életéhez. Ma már tudjuk azonban, hogy a Pliosauridae család tagjai remekül megvoltak Ausztrália késő kréta kori fagypont körüli vizeiben is.

Mások azt feltételezik, hogy a tó mélyén egy alagút vagy hasadék van, és ezen át Nessie szabadon közlekedhet a tó és az óceán között. Ebben az esetben lehetségesnek tűnhet, hogy több egyed vagy akár család él az óceán mélyén, és csak bizonyos időszakokban térnek vissza Loch Ness-be. Ennek egyik cáfolatára azt szokták felhozni, hogy hidrogeológiai képtelenség, hiszen egy ilyen járaton keresztül a tenger árapály mozgása észrevehető ki- és beáramlást okozna, valamint így a tó vize keveredne a tengervízzel, amire azonban nincs bizonyíték. Ugyanakkor a tó vízszintje közel 16 méteres átlagos tengerszint feletti magasságban van, ezért az árapály hatása a tóig nem jutna el. E körülmény azonban a szabad mozgás lehetőségét veszi el: a nagy szintkülönbség miatt egy ilyen járatban hatalmas sodrásnak kell lennie, mivel közel van a tengerhez. A nagy sodrás viszont előbb-utóbb annyira kitágítaná az alagutat, hogy a tó teljesen megszűnne létezni, vagy éppenséggel összeomlana és elzárná az átjárót, de semmiképp sem lenne stabil.

Az én véleményem:Elképzelhető hogy létezik de szerintem nem egy ekkora lény így nemtud elbújni hiába hatalmas a tó a mai technológiával már rág megtalálták volna.

1987-ben látták ezt a furcsa lényt Puerto Ricóban, Mexicóban és az Egyesült Államokban.
A név a spanyol chupador de cabras(kecskeszívó) összevonásából ered hogy sűrűn támad meg háziállatokat és kiszívja a vérüket. Külsejére nincs biztos leírás sokan sokféleképp írták már le ezt a különös lényt.Első támadása során 8 halott kecskét találtak lyukakkal a mellkasukon és a vérük teljesen kiszívva. Pár hónappal később Augusztusban egy szemtanú látta(Madelyne Tolentino) jelentette hogy látta a különös teremtményt Puerto Ricanban ahonnan 150 leölt állatott jelentettek. 1975-ben egy hasonló támadásról számoltak be Moca városában amit csak Moca vámpírjának neveztek. Ezeket a gyilkosságokat egy sátánista ceremóniának könyvelték el, ám számos hasonló mészárlás történt és mindnél egy kis lyukon keresztül szívták ki az áldozat összes vérét.
2004 Júliusában egy Texasi farmer lelőtt egy szőrtelen kutyára hasonlító lényt ami megtámadta az állatait. Később az állat tetemét megvizsgálták és az azonosítás szerint egy prérifarkas volt valamiféle betegséggel megfertőzve(rühes volt állítólag)Ezt az állatott a szőrtelen kutya,patkány illetve a kenguru keveredésének tartják.

2006 áprilisában Oroszországból jelentették a lényt ami megölt 32 pulykát és kiszívta a vérüket. Később a szomszédos  falu lakói jelentették hogy 30 bárányukat ölték meg és szívták ki szintén a vérüket. 2006 augusztusában Michelle O'Donnell jelentette hogy látott egy "gonosz kinézetű" állatott az út mellett agyarral amit valószínűleg egy autó ütött el. A lényt nemtudták beazonosítani. Nem hasonlított semmilyen kutyára vagy farkasra. 
2007 Májusában Kolumbiában jelentették hogy több mint 300 bárányt ölt meg egy azonosíthatatlan lény. 
Az elfogása.
2010 December 18.-án Kentucky államban Mark Cothren lelőtte és megölte azt az állatott ami állítólagosan félelembe tartotta az embereket. Sok kép készült a lényről és jól dokumentáltak voltak. Úgy írták le hogy nagy füle van szakálla és nagyából macska méretű és van farka. 2010 Júliusába bejelentették hogy a Chupacabra meghalt. Textól pár km-re azonban jelentettek egy második esetet ahol szintén találtak egy furcsa lényt amit megettek a keselyűk az azonosítás elött.A Chupacabra rengeteg filmben illetve mesében megjelent már(Dexter,Scooby-doo). De vajon lehetséges ez hogy van egy állat aki olyan gyors hogy nem látja senki, olyan jól rejtőzködik hogy több 10 évente nem készült róla bizonyítható felvétel? Vagy csupán egy kutya furcsa betegség által roncsolt kinézete miatt hitték szörnynek? De ha így van mi szívta ki azoknak az állatoknak a vérét? És miért van ennyi jelentés ilyen messzi országokból? Sok a kérdés de az a lényeg hogy te mit hiszel el. Az én véleményem szerint:Két faj kerezteződhetett és így született meg a Chupacabra.

Eredete: A Something Awful nevű weboldal által meghirdetett photoshop versenyen tűntek fel először képek Slender Manről, mely verseny célja képek manipulálása volt úgy, hogy az végül félelmetes vagy ijesztő legyen.A legendája is innen bontakozott ki. Egyre több beszámoló érkezik emberektől, akik élőben is látták Slender Mant, amely az ún. Tulpa-effektus számlájára írható, amely a “tömeg hite által életre keltett mitológia” elvén alapszik Megjelenése: Magas termetű (akár 2,5 méteres), kopasz, szem és száj, illetve fontosabb arcvonások nélküli teremtmény, aki fekete vagy sötétszürke öltönyben mutatkozik, piros nyakkendővel.Tevékenysége: A kezdeti legendák arról szóltak, hogy válogatás nélkül vadászik emberekre, és csápként is funkcionáló kezével képes gyilkolni, ám az utóbbi időben főként gyermek eltűnésekhez kötik a nevét. A gyilkosságokat legtöbbször erdőben követi el. Bár pontos története nincs, már az 1600-as években megjelent különböző német gyerekmesékben, majd az 1900-as években megjelenő fotók tömkelegén is sikerült megörökíteni a lényt.

Az én véleményem szerint:Slender Man valamikor egy gyilkos lehetett de már régen meghalt és így ijeszgetik a népet hogy visszatért.

Üdvözöllek a blogomon.

ez a weboldal a természetfeletti lényekkel foglalkozik leírásával/felkutatásával remélem tetszik.